Múlt héten feltettem egy linket, amelyben nevelési tanácsadók elérhetőségét tettem közzé. Úgy gondoltam, -és most is úgy gondolom-, hogy problémák esetén jól jön a segítség, és könnyebb megtalálni az Önökhöz tartozó intézményt egy összesítőből. Aztán el kezdetem elmélkedni azon, hogy vajon mennyire egyértelmű, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt egy ilyen intézmény. Én az iskolában dolgozva folyamatos kapcsolatban voltam a nevelési tanácsadókkal, így megismertem a gyakorlatban is, amit az egyetemen tanultunk. De talán segítség lehet, ha kicsit összefoglalom, mit csinál egy "nevtan", hogy tudják, mire számíthatnak.

A nevelési tanácsadókban több szakterületről több szakember dolgozik. Így megtalálható pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, gyermekpszichiáter. A pszichológus feladatköre a pszichodiagnosztika, ahol probléma meghatározására célzott beszélgetéseket végez a gyerekkel és szülővel, illetve megfigyeléseket, teszteket végez a gyerekkel értelmi képességére, személyiség-felépítésére, mozgás-koordinációjára, képességzavarok felderítésére. Ezután terápia, pszichológiai gondozás következhet. A megállapított probléma szerint meghatározza a pszichológus, hogy milyen terápia, milyen fejlesztés lenne hasznos a gyerek számára, és ehhez a többi szakember segítségét is kérheti. Ezek a pszichológiai terápiák lehetnek egyéniek, vagy csoportosak, illetve családterápiát is megkülönböztetünk, ahol az egész család, mint rendszer van jelen. A pszichológus minden esetben konzultál a szülővel, esetleges tanácsokat ad az otthoni életre, és folyamatosan követi a gyerek fejlődését, és erről tájékoztatják egymást. Emellett fontos lehetőség az egyéb szakemberekkel való kapcsolattartás: az iskolai tanárokkal, a gyerek életében jelen levő egyéb fontos személyekkel. Végül a pszichológus szakvéleményt készít, ahol a gyerek állapotát, fejlődését megírja. Ezt a papírt a szülőnek aláírásával kell igazolnia, hogy ismertették annak tartalmát, amennyiben nem ért egyet a véleménnyel, eljárást kezdeményezhet.
A pszichológus mellett dolgozik fejlesztőpedagógus is, aki a tanulásban akadályoztatott, tanulási kudarcokat megélt gyerekeket segíti. Az erős oldalból indul ki, hogy sikerélménye legyen a gyereknek, s eközben fejleszti az egyéb képességeket is különböző módszerekkel (hagyományosan, vagy alternatív módszereket bevetve). A cél, hogy a gyerek saját értelmi képességeihez legyen igazítva az elvárás, és a maximumot ki tudják belőle hozni. A következő terülteket érintik:

• készségfejlesztés játékkal, bábozással, rajzolással stb.
• tanulási korrekció,
• diszlexia-, diszgrafia-, diszkalkulia-prevenció,
• diszlexia-, diszgrafia-, diszkalkulia-korrekció,
• kis- és nagymozgások fejlesztése,
• finommotorium fejlesztése,
• tantárgyi korrekció,
• tanulási technikák kialakítása,
• tanulási motiváció fejlesztése,
• csoportos komplex fejlesztő foglalkozások iskolára való felkészítés céljából,
• a beszédkészség, kifejezőkészség fejlesztése, mennyiség fogalom kialakítása,
• az ismeretkör bővítése, a figyelem és a fogalmi gondolkodás fejlesztése, stb.

A gyógypedagógus a tanulási, illetve képességbeli zavarokkal küzdő gyerekekkel foglalkozik. Diagnózist állít, illetve gondozásba veszi őket. A szülőkkel való beszélgetés során feltérképezi a gyermek fejlődésének jellemzőit, megállapítja a fejleszthetőség mértékét. Az intézmények felé véleményt készít, illetve Szakértői bizottsághoz küldheti tovább a gyereket. Emellett fontos a korai fejlesztés, vagyis az óvodába képességzavarral bekerült gyerekekkel speciálisan foglalkozik, hogy a lemaradás minél kisebb legyen, illetve felzárkózhassanak társaikhoz.
A gyermekpszichiáter foglalkozik azokkal a gyerekekkel, akiknek a fejlődési zavara hátterében organikus ok látható. Szükség esetén gyógyszeres kezelést kezd.
A nevelési tanácsadók alap feladata tehát a tanulási, magatartási, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekek vizsgálata, szakértői vélemény írása, illetve terápiás javaslat. A nevelési-oktatási intézmények által küldött, beilleszkedési, tanulási, magatartási (BTM) problémával rendelkező gyerekek vizsgálatait egész tanév folyamán végzik. Ennek rendje a következő: az iskolák (óvodák) írásban, lehetőleg erre rendszeresített kérdőívükön beküldik írásbeli kérelmüket. Ezeket a team megbeszélések alkalmával elosztják, az időpontról a szülőt az iskolán keresztül értesítik. A nagyszámú vizsgálat miatt gyakran több héttel később tudják behívni a gyerekeket. Az elvégzett vizsgálat időpontjához képest 30 napon belül írásos szakvéleményt készítenek, amit az intézmény és (kérésére) a szülő is megkap. Az iskola (óvoda) által hivatalosan kezdeményezett BTM vizsgálatokon a megjelenés kötelező! Ezekre a gyerekeket a szülő kíséri. A pedagógiai vélemény aláírásával, valamint személyes jelenlétével a gondviselő jelzi beleegyezését a vizsgálat lefolytatásába.
A vizsgálat időtartama kb. 3 óra. Két szakember: pszichológus és gyógypedagógus együtt végzi (amennyiben tanulási probléma nincs, egyedül a pszichológiai rész is elegendő). Az alapos anamnézist általában a pszichológus veszi fel, amíg a gyógypedagógus a pedagógiai vizsgálatot végzi. Ez kiterjed a jelzett részképesség gyengeség mértékének megállapítására, és az okok feltárása céljából végzett kiegészítő vizsgálatokra. Ezután, rövid pihenőt követően, pszichológiai vizsgálat következik. Ennek része: célzott beszélgetés a gyerekkel, intelligenciateszt, családrajz, projektív teszt, valamint szükség esetén kiegészítő vizsgálatok. Amennyiben a kijelölt idő minderre nem elég, a vizsgálatot másik időpontban folytatják. A szülővel eredményeiket és tapasztalataikat mindig megbeszélik, majd ezeket írásba foglalják, és elküldik a vizsgálatot kezdeményező intézménynek és kérésére a szülőnek is.
Emellett fontos feladat az iskolaérettségi vizsgálat is, mely minden évben visszatérő feladat. Az iskolába kerülő gyerekek egy rész nem feltétlenül rendelkezik a megfelelő képességekkel az iskola kezdéséhez, annak ellenére, hogy korban már iskolaköteles. Így a nevelési tanácsadó véleménye kell hozzá, hogy hivatalosan is egy évet még az óvodában töltsön. Fontos kérdés azonban, hogy tényleg hasznos-e, ha a gyerek még egy évet az óvodában tölt: ha éretlen, és egy év alatt behozza a fejlődést, és társait követni tudja, akkor mindenképpen hasznos. Azonban akinek képességbeli lemaradásai vannak, értelmi szintje alacsonyabb, nem tudja behozni az egy év „halasztás” alatt sem, és talán többet ártanak vele. Így nagy felelősség megállapítani, hogy ténylegesen mi segít a gyereknek: óvoda, vagy speciális, felzárkóztató iskola.
A nevelési tanácsadók feladata emellett a prevenció is. Az óvodák nagycsoportos gyerekeinek vizsgálatával kiszűrik a tanulási zavaros gyerekeket, és fejlesztésükkel még iskola előtt korrigálják a problémát.