Mikor elkezdtem a blogommal foglalkozni, sok kérdés felmerült bennem. Főképp az, hogy miért is szeretnék újra és újra írni, kiknek szeretném szánni gondolataimat. Mivel a gyerekpszichológiában vagyok otthon, világ életemben gyerekekkel foglalkoztam, az nem volt kérdés, hogy szülőknek címzem gondolataimat. De azt hiszem nem csak a gyerekek fejlődésével, gyereknevelési nehézségekkel és azok megoldásával kell foglalkoznom. Gyerekpszichológusként nagyon fontos az is, hogy a szülővel jó kapcsolatban legyek, az ő boldogságát, lelki egészségét is támogassam. Erre ébresztett rá egy cikk, amit a Nők Lapja Psziché Magazinban olvastam (2011. június-július).

Elméletben jól hangzik, hogy "legyen a gyerekpszichológus a szülő egészségéért", de nem olyan könnyű ezt a valóságban véghezvinni. Egyrészt azért, mert nehéz felnőttként bevallanunk, hogy van valami, ami fejlesztésre, finomításra szorul. Ugyanis én nem arról beszélek, hogy az adott anyukának, apukának gyökerestül meg kéne változtatni személyiségét, csak azt, hogy párkapcsolatban, családi rendszerünkben, stresszkezelésünk, testi egészségünkben, konfliktuskezelésünkben folyamatosan fejlődhetünk, hogy végül elérjünk egy teljes, egész személyiséget. Szóval ez tényleg csak finomítás. Úgy gondolom, hogy ez egy életfogytiglan tartó feladat, hiszen minden korszakban más élethelyzettel találkozunk, másmilyenné válunk.

Ez volt az első probléma. Vegyük úgy, hogy eljutottunk odáig, hogy látjuk, van min fejleszteni, vannak olyan területek, amivel érdemes foglalkozni. És itt jutunk el a második problémához: milyen módszert próbáljunk ki? Az életben olyan egyszerűen tájékozódunk abban, hogy milyen problémával kihez lehet fordulni. Felmegyünk a netre és megkeressük a legközelebbi víz-vezetékszerelőt, felhívjuk legjobb barátnőnket, hogy ő kinél javíttatta meg a tévét, de lelki egyensúlyunk visszaállítása/megtalálása más módszereket igényel.

Bejegyzésem egyelőre csak felhívás jellegű, hogy vegyük észre, mennyi információ szükséges még ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást. Lehetetlen a teljesség igényével ismertetni a jelenleg használt módszereket. Emellett szeretnék mégis pár módszert megemlíteni, s a későbbiekben egyre bővülhet a paletta, ahogy követik blogomat.

Legelőször is egy olyan módszert szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amit én is használok mind magam építésére, mind gyerekek fejlesztésére, gyógyítására. Ez az autogén tréning. A módszer gyakorlatilag egy relaxációs technika, mellyel a testünket megtanuljuk először is ellazítani, majd jelzéseit egyre jobban megismerni. A szimbolikus gondolkodással nagyon sok információt megtudhatunk lelki állapotunkról, mert testünk különböző területein megjelenő tünetek más-más jelentéssel bírnak. Ezt ne úgy képzeljék el, hogy nálam van egy táblázat, és ha megmondja nekem, hogy hol fáj, akkor megmondom mi a problémája, hanem sokkal inkább úgy, hogy közösen megtanuljuk a testét értelmezni, és így egyre jobban képes lesz irányítani azt. Így lehetséges az is, hogy egy hideg téli este lefagyott kezét fel tudja melegíteni, és az is, hogy megérti miért fáj a feje, mit jelent, hogy tudjon rajta változtatni. Ez a módszer nagyon jól működik testi panaszok esetén (pszichoszomatikus megbetegedéseknél), segíthet megérteni és kezelni a dühünket, stb.

A fenti relaxációs technikát folytatva az elért ellazult állapotot meg lehet spékelni belső képekkel is, úgynevezett imaginációs technikával. Ez kicsit a hipnózishoz hasonlóan egy módosult tudatállapotot hoz létre (bár tulajdonképpen már az ellazulás sem teljesen éber állapot). Ekkor a vezető valamilyen hívóképet mond, ami a személynél belső képet hoz létre. Így egy saját "mesét", belső történetet lehet felépíteni a vezető kíséretével. Itt újra szimbolikus talajon, mint a meseterápiával, elindulnak a gyógyító folyamatok. Felnőtteknél egy értelmező beszélgetés tudatosítja ezeket a történéseket, gyerekeknél nem szoktunk magyarázni.

A fenti két módszer nagyon közel áll hozzám, ezért ezzel kezdtem, de amint ígértem, egyre több módszert szeretnék megismertetni Önökkel. Egyrészt azért, hogy ne féljenek gyermekeiket elhozni személyiségfejlesztésre, gyógyításra, hiszen a pszichológia nem varázslás, nem bolond emberek gyógyítása, hanem önmagunk megértése. Másrészt felnőttként, szülőként fontos az önfejlesztés, önismeret, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek Önök és családjaik.