A nyár lehetőséget ad arra, hogy kicsit megismerkedjenek a pszichológiai módszerekkel, bármilyen elköteleződés nélkül. Erre van lehetőség év közben is egy-két rendezvényen (Pszinapszis, Kapszli), de a Völgy különleges táborhangulatát nem tudja utánozni semmi. Én is részt vettem rajta többször is (szám szerint ötször), és nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Egy kedves Völgy-szervező szavait szeretném idézni, hogy megismerjék a rendezvényt.

"Hiánypótló nyári egyetem?

Tizenegy éve néhány akkori kreatív ELTE hallgatónak támadt egy ötlete: a hosszú forró nyár alatt menjünk el együtt egy jó helyre, beszélgessünk, kocsmafilozofáljunk, és hívjuk meg a pszichológia olyan fiatal képviselőit, akik nagyjából hasonló időtöltésre vágynak, és nem utolsó sorban lehet is tőlük valami izgalmasat ellesni az ottani együttlét során. Így született meg a Heavy Mentál, amelynek eredeti helyszíne a Miskolc melletti Csanyikvölgy volt.

Az ötlet sikerét, az mutatja, hogy a kezdeményezés nyári egyetemmé alakult át. Némi plágiummal az eredeti földrajzi névből a Völgy tagot ellopva a pszichológushallgatók azóta évről évre megszervezik maguknak és a pszichológia iránt érdeklődőknek e találkozási lehetőséget. De vajon mi az, ami visszatérő motorja tud lenni egy ilyen önszerveződésnek? Gyanítom, hogy az elődök több jó megérzést kotyvasztottak össze már a Heavy Mentál létrehozásakor.

Mind tudjuk, hogy a hazai pszichológushallgatóknak vajmi kevés lehetőségük van az egyetemeken a majdani praxisuk során használt módszerekbe betekinteni - hogy mennyire kevés, azt egyeteme válogatja (jelen írás szerzője módszer specifikus gyakorlati képzésben az egyetem során egyáltalán nem részesült). A felsőoktatás jó lehetőséget nyújt az elméleti alapok elsajátítására, azonban az innen kikerülő diákok – ha nem képzik magukat az egyetem mellett – jó eséllyel még azzal sincsenek tisztában, hogy milyen megtanulható módszerek közül választhatnak, ha tényleg pszichológusként akarnak dolgozni.

A fenti helyzetnek következménye, hogy a pályakezdő pszichológusok és az egyetem végéhez közeledő diákok jó része meglehetősen parttalan helyzetben van. A munkaerőpiacon jelenleg eleve nem kapkodnak a pszichológusok után, ráadásul a pályakezdőkben sokszor nincs elegendő kompetenciaérzet sem, hiszen az egyetemen kevés „éles helyzettel” szembesültek. Ilyen körülmények között nem árt, ha az ember támaszkodhat egy olyan szakmai közösségre, ahol a többiek egy része hasonló kérdésekre keresi a választ, másik része pedig már megtalálta. Ehhez nem kell más, mint egy olyan helyszín, ahol a két „rész” találkozhat.

Ezt nyújtja a Völgy, a Pszichológiai Nyári Egyetem. Az együtt töltött négy nap során a rengeteg kipróbálható módszer mellett -, mivel a nyár lezárásaként egyfajta táborozó-nyaraló feeling lengi be az eseményt,- lehetőség van kötetlenebbül beszélgetni. Az első fröccs mellett arról, hogy ki is a másik, a második mellett arról, hogyan lett belőle pszichológus, vagy miért akar az lenni, a harmadik mellett arról, hogyan is kezdte el a munkát, a negyediktől kezdve gyakorlatilag bármiről.

2011. augusztus 31. és szeptember 4. között tizenegyedik alkalommal lesz Völgy. A műhelyfoglalkozások ezúttal a Varázs -, azaz az illúzió, a mágia és a csoda - tematikája köré szerveződnek. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatjuk be a kipróbálható módszereket, és a módszerek rejtelmeibe bevezető műhelytartók névsorát:

Tapolyai Emőke: hogyan csapjuk be magunkat? (Illúzióink.)
Radnay Gábor, Horváth Magdolna: családterápia
Fehér Pálma: művészetterápia
Németh Orsolya, Répássy Helga: érzékenyítő tréning
Erdő-Schaffer Rita: zeneterápia"