Azt már korábban jeleztem, hogy sajnos a héten nem nagyon fogok tudni bejegyzéseket írni, mert munkába merültem. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, a Sziget fesztiválon voltam/vagyok, így nem egészen olyan munkát végzek, mint a fényképen látható személy. Kint, a Hajógyári sziget zsúfolt tömegét egész nap figyelve eszembe jutott, hogy milyen fontos tudni, hogy mi is zajlik egy ilyen helyen, mit lehet csinálni, ha tini gyerekünk el akar menni hosszabb időre, több napra egy rendezvényre. Így hát erről szeretnék pá gondolatot leírni.

Hétfő óta rengeteg embert látok, és amit a Szigeten látok, az nem is mindig tetszik. Könnyű a ló túloldalára esni, és annyira kiengedni a gőzt, hogy elvesztik a fonalat. Rengeteg alkohol fogy, sok túlzottan ittas ember, nehéz követni, hogy ki, mit tesz az ember italába. Ez az egyik véglet. Másfelől azt is lehet látni, hogy a rengeteg ember egy helyen tömörül, nehéz meglenni, mozogni, jól érezni magad ebben a zsúfoltságban. Előfordulnak balesetek, és nem ritka a pánikroham sem. Ezek után hogy mertje elengedni egy szülő a gyermekét?Hogyan lehet tudni, hogy nem épp az ő gyerekével lesz gond? Honnan lehet tudni, hogy nem ő lesz-e áldozata valamilyen balesetnek, tragédiának?

Mint már említettem, ez az egyik véglet. De azért nem csak ez van jelen egy fesztiválon! Hibát követnék el, ha nem hangsúlyoznám ki azt is, amit egy tini átélhet ilyen környezetben. Próbáljanak meg visszaemlékezni, hogy mi okozott örömöt Önöknek, mikor fiatalok voltak. Sokfélék vagyunk, de az emlékek között biztosan szerepelnek olyanok, amikben kortársakkal, barátokkal lógtak együtt. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy az azonos korúakhoz hogyan kapcsolódnak a tinik. Az identitásuk felépítésének fontos lépcsője, hogy kipróbálnak, különböző szerepeket, szüleiknek ellentmondanak, és mennek a haverok után. Itt a nem mindegy, hogy milyen közegben mozog. De mit tehet a szülő?

A serdülőkort nehéz időszaknak szoktuk megélni, mert ez így is van. A szülők számára azért, mert egy lusta, engedetlen, feleselős gyereket látnak, míg a serdülőnek azért, mert a felnőttkor küszöbén áll, és fel kell építenie a személyiségét. Ennek egy nagyon fontos lépcsője, hogy különböző identitásokat kipróbálhasson, és az addigi, családi értékeket felrúgja. Ebből az erőből tud kialakulni később a felelősségvállalás, önálló döntés. A serdülőkorban megtagadott értékek nem elvesznek, sőt!Itt derül ki igazán, hogy mi is az, amit valójában átadtak gyermekeiknek. Milyen mintát mutattak nekik. Szóval nem szabad kétségbeesni, csak túl kell élni ezt az időszakot úgy, hogy megtalálják a szabályok és a teljes önállóság közötti lehetőségeket. Hiszen a tini még csak tini, nem pedig felnőtt, de már gyereknek sem mondható.

A fesztiválozásban ugyanúgy meg lehet találni a kompromisszum lehetőségét, mint bármely más területen ebben az időszakban. Mivel a serdülők lételeme az ellenállás, ellenszegülés, így nem érdemes teljes tiltással védekezni a túlzott alkoholfogyasztás, lógás, hazudozás, stb. ellen. Ezzel valószínűleg csak azt érnék el, hogy még jobban belemegy, "már csak azért is", és ráadásul a szülő-gyerek kapcsolat is távolodik, feszültebb lesz. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a serdülő még nem felnőtt. valószínű, hogy a szülő jobban látja egy helyzet veszélyességét. A tinik bevállalósabbak, jobban keresik a veszélyeket, így nagyon fontos kereteket, szabályokat adni nekik. A kettő úgy egyeztethető, ha olyan közös döntést hoznak, amelybe ő is beleszólhat, megélheti önállóságát, de nem tehet meg akármit. Én hiszem azt, hogy -ha nehezen is-, de ez lehetséges. El kell fogadni, hogy a gyermekük lassan kirepül. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy nem szólhatnak bele döntéseibe. De ha meg tudják tartani a jó kapcsolatot, és korábban megtanították már a középút keresésére, akkor ebben a korszakban bizalmat kell nekik szavazni, hogy megtalálják a helyes utat, a megfelelő arányokat a buliban, hogy tanulnak hibáikból, és később Önökhöz fordulnak nehézség, döntési helyzet esetén tanácsért.