Ma itthon ülök. A délelőtti istentisztelet után belevetettem magam az interneten és azon túl terjedő feladataimba. Eközben jött egy furcsa érzésem. Központjában a családom állt, ugyanis ma nem találkozom velük, annak ellenére, hogy a hétvégéken általában időt szoktunk szakítani erre. Persze ez gyerekként volt a legjobban megfigyelhető. De ebből az érzésből kezdtem el tovább gondolkodni, hogy mit is lehetne ebből írni. Hiszen ez egy általános téma, mindenhol lehet látni, hogy ezzel foglalkoznak. Ki azért, hogy az istentisztelet után is még a családjával együtt legyen, és beszámol kellemes élményeiről, ki pont az ellenkezőjéről, a családi együttlét hiányáról panaszkodik. A lényeg ugyanaz. A hétvége valahogy más, mely lehetőséget ad arra, hogy pihenjünk, együtt legyünk szeretteinkkel, gyermekeinkkel, és kicsit elfelejtsük a munkát.

Az utóbbi időben több minden megnehezíti ezeknek az áldott hétvégéknek a megvalósulását. Először is a sok elfoglaltság. Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy két, vagy akár egy napra is elfeledkezzen a munkáról. Egyre többször lehet azt látni, hogy munkából hazaérve a szülő leül a gép elé, és folytatja dolgát. Ez alól a hétvége sem mindig kivétel. Ezután persze problémát okoz az is, hogy a családok könnyen széthullanak, a gyerekek nem tudnak együtt lenni mindkét szülőjükkel, hanem egyik alkalommal édesanyjukkal, másikon édesapjukkal. Most ebbe igazából nem is szeretnék bele menni, mert nem hiszem, hogy pár blog bejegyzéssel bármi is változna. Ami viszont biztosan fontos lehet, az a hétvégék "megszentelése", vagyis a család együtt töltött ideje. Sokszor preventív jelentőségű, és megakadályozza az eltávolodást, elszakadást. Félreértés ne essék, nem a konfliktusokat csökkenti, hanem az érzelmi elhidegülést, s így talán könnyebb a felmerülő problémákkal szembe nézni.

A fent említett problémán túllépve -már ha lehet-, próbáljuk kicsit megvizsgálni, hogy miért is ilyen fontosak a hétvégék. Gondolhatják, hogy nem csak azért mondom, mert a vasárnapokat egyesek Istennek szentelik...Ez mindenkinek a saját döntése, mégis azt kell, hogy mondjam, nem mond hülyeséget a Biblia. Most például azért, mert hangsúlyozza, milyen fontos megpihenni, milyen fontos feltöltődni, és ezt egy közösségben tenni. Ha az ember nem tartozik egy nagyon szoros vallási közösségbe, akkor általában a családot szoktuk érteni ezen. Hiszen ők azok, akik a legtöbbet kapnak belőlünk, mégis hiányuk van belőlünk. A hétköznapok rohanása mellett ritkán  adatik meg, hogy hosszú órákra, felelősség, cél nélkül együtt legyenek gyerekek és szüleik. A hétvége alatt kevesebb a feladat, a tanulnivaló, és lehetőséget kapnak a családtagok arra, hogy beszélgessenek, együtt legyenek. Csak úgy, mert jó.

Sajnos azt tapasztalom -sok kollégával egyetemben-, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel az idővel. Hivatalos "családi napokat" kell meghirdetni, versenyekkel, programokkal, koncertekkel, hogy kicsalogassák a családokat otthonukból. Egyszerűbb azt mondani, hogy a gyerekek a számítógép előtt ülnek, a felnőttek tévét néznek, és mikor legalább egy műsort nézne a család, akkor biztosan pont megfordul a helyzet, és a szülők kerülnek a laptop elé. Az msn, facebook, skype és hasonlók előnyei mellett ilyenkor nagyon érezhetjük a negatív hatást: nem tudunk mit kezdeni a valódi kapcsolatokkal, a személyes találkozókkal? Ha ezek az ismerősök/barátok a való életben találkoznának, a gyerekek nem a gép előtt ülnének, és a hivatalos családi programon nem is jelennének meg, mert mindenkinek meg lehetne a saját rendezvénye a családi barátokkal. De mintha elfelejtettünk volna kapcsolódni, kreatívnak lenni, programokat kitalálni!

Remélem érzik az eddigi gondolataimból azt is, hogy szerintem nagyon fontos lenne ezen a problémán változtatni. Ha meg tudnák lépni azt, hogy minőségi időt töltenek gyerekeikkel, házastársaikkal (!), barátaikkal, akkor egy érzelmileg biztonságosabb, színesebb világban élnénk. A gyerekek sokkal nagyobb kedvvel mennének az iskolába is, hiszen egyrészt feltöltődtek élményekkel, érzelmekkel a hétvégén, másrészt az életből úgy tanultak saját tapasztalataikkal, ami segíti az iskolai tanulmányokat. Hiszen akkor fog egy gyerek jobban olvasni, ha szereti, és akkor fog szeretni olvasni, ha szeretteivel is megélheti ezt. Hétvégén például lehetőségük lenne együtt olvasni, megnézni, milyen egy könyvtár. De az iskolában tanultakat más módon is megismerhetik a gyakorlatban. Például van egy csomó olyan játék, amely nem igényel semmilyen eszközt, a gyerekek biztosan élvezik, és közben nyelvtani képességeik, szókincsük, hallásuk, stb. javulnak. Ilyen játékokat találhatnak a következő oldalon: http://szuloklapja.hu/baba/body/cikkek.php?VALASZTAS=teljes_cikk&CIKK_CIME=Fejleszt%26%23337%3B+j%E1t%E9kok+%96+egy%FCtt+j%E1tszik+a+csal%E1d

Biztos vagyok benne, hogy ha elgondolkodnak, ki tudnak találni Önök is ezerféle játékot, elfoglaltságot, amivel élvezetessé tudják tenni a hétvégét, és közben javul, fejlődik a kapcsolat Önök és gyermekeik között. Ugyanis erre a kapocsra nagyon nagy szükségük van, mikor nincsenek együtt velük, és meg kell, hogy bízzanak bennük. A szeretetkapcsolat szükséges ahhoz, hogy bármikor Önökhöz merjenek fordulni, mikor bajba kerültek, vagy csak megosszanak egy örömteli élményt. Ha csak az köti össze a családot, hogy egy helyen laknak, és génállományuk hasonló, akkor nagyon hamar szembesülhetnek azzal, hogy nem értik gyermeküket, mit is csinál. Akár teljesen szélsőséges, értékeiket megtagadó viselkedést vehetnek észre. Vagy csak egyszerűen nem tudnak róla semmit, és felnőttként már szinte semmi nem köti össze a családtagokat.

Egyszerű, szinte elhanyagolható dolognak tűnik az együtt eltöltött idő. Sokat számít. Egyrészt a gyerekeknek, a családnak. Másrészt a házastársaknak, de ez talán megér egy külön misét is. Legyenek kreatívak, és nyitottak. És ne hagyják magukat, mikor a bepunnyadt gyerek azt mondja, nincs ehhez most kedve. Lehet, hogy csak azért mondja, mert még nem is ismeri! Szóval kezdjék el tervezni a jövő heti kiruccanást!:)