Azt hiszem nem meglepő, hogy a Psziché Magazin egyik cikkére szeretném újfent felhívni a figyelmüket. A legújabb számban olvastam egy cikket (Nők Lapja Psziché 2011. december-2012. január), amely arról szól, hogyan is válhatnak a tinik engedelmes házitündérekké....gondolom ez sok mindenkit érdekelhet, így belevetettem magam az irományba.

A serdülőkorban sok érdekes dolgot el elehet mondani a gyermekekről: rapszodikus viselkedés, érzelmi kitörések, engedetlenség, szétszórtság, fáradság, lustaság, motiválatlanság, önállóság, gyakran változó hobbik, társaságok. Ezt a sort még nagyon sokáig lehetne folytatni, hiszen erre az időszakra jellemző, hogy megkérdőjeleződik minden korábbi norma, minden családi viszony, a serdülő saját személyisége is, és tulajdonképpen itt építi fel identitását, melybe a korábban tanultak, a "megkóstolt" szerepek is belekerülnek. A nagy harcokról híres időszakban az identitás kialakulásához elengedhetetlen az önállóság is, ami a másik oldalról az elengedést jelenti. A harcok többnyire abból adódnak, hogy a felnőtté válásban a serdülő még azért nem teljesen felnőtt, így bizonyos határok szükségesek, amelyek persze egyre tágulnak, és tágulnak, de az biztos, hogy az egyensúly, a kompromisszum megtalálása nagyon nehéz.

Hogyan jön szóba a házitündérség, a házimunka elvégzése, a szoba rendben tartása, mikor olyan időszakról beszélünk, ahol önállóságra vágyik a fiatal, mégis kiszolgálást, irányítást vár a családi életben? Sokkal gyakoribb olyan panaszokat hallani, hogy elviselhetetlen rumli van a tini szobájában, hogy nem hajlandó részt venni a házi munkában, stb.

A cikk elolvasása után rájöttem, hogy nem fogok semmi varázsigét megtanulni...minden a rendszerességen, a következetességen, és a felépített elvárásrendszeren épül. Hiszen 16 évesen nem lehet hirtelen rengeteg dolgot elvárni egy olyan gyerektől,a ki azelőtt még sosem emelte fel a seprűt, vagy mindig rendet raktak helyette a szobájában. Ez sokkal hamarabb szükséges elkezdeni, akármennyire is nehéz...

Az első időszak, amikor egy gyermek önállóságát kezdi el gyakorolni, a 2 éves kor körül van. Feltűnő, hogy szüleit kezdik el utánozni, így a házi munkát is. Persze ilyenkor még inkább lassító szerepe van egy gyereknek, főképp, ha több testvér is jelen van még. Nagy feladat bevonni egy kezdő "takarítót", de mégis megéri. Így lehetséges, hogy mire a teljes önállóságig eljut, már ismerős számára a házi munka. Hasznos, ha az évek során, a korának megfelelően növekedik az a munka, amit közösen, majd egyedül elvégez a ház körül. Persze itt fontos kihangsúlyoznom két részletet: korának megfelelő és közösen. Bugyután hangozhat, de mégsem ugyanazt várjuk el egy 6 éves gyerektől, mint egy 14 évestől. Az együttes munka pedig megkönnyíti a feladatot, segíti az összehangolódást, és élvezetesség teszi a házi munkát. Nem lesz annyira büntetés jellege, nem lesz "szükséges rossz", hanem egy újabb tevékenység lehet, amely összehozza a családot.

Térjünk vissza kicsit a serdülőkhöz. Itt elkezdeni a házi munkára, feladatokra nevelést, nem túl praktikus, és kevés sikerrel jár. Főképp, hogy ebben az időszakban amúgy is nehezebb: a serdülők igazságérzete sokszor viták alapja lehet, ha testvérek között kell felosztani a munkát. Érdemes kitalálni valamilyen rendszert, hogy kinek mi a feladata, illetve milyen esetekben (betegség, távolmaradás, büntetés) kerül felülírásra ez a rendszer. azt hiszem a vitatkozások így sem kerülhetők el teljesen, de legalább lesz egy kiindulási alap, amely a biztonságot adja.

Jó, jó, megcsinálja, de miért nekem kell szólni?
A serdülők két felé figyelnek ilyenkor: önmaguk felé, hogy identitásukat építsék, és kortársaik felé, hogy kialakítsák társas kapcsolataikat. Egyik sem a család, egyik sem a házi munka és családi élet. Nem valószínű, hogy egyedül megcsinálnak bármit, ami nem közvetlenül a saját tevékenységükhöz kapcsolódik (pl.: bevásárlás saját vacsorához, vagy elmosogatás étkezés után). Mégis arra buzdítom Önöket, hogy figyelmeztessék a serdülőket, ösztönözzék őket, ne csinálják meg helyettük, és vegyék észre megjegyzések elcsendesítése mellett, mikor elkészült a feladat. Legyenek egyértelműek, hogy mikor, mit, mennyi ideig kell csinálni. Ez sokat segít. Az is motiváló, ha vannak rendszeres, kötelező feladatok, és lehet arra is számítani, mikor valami pluszba kerül a feladatok listájára. Emellett fontos a jó példa: a szülők is olyan megbízhatóak, rendesek legyenek saját feladataikban, mint amit elvárnak.

Fontos kérdés a saját szoba. Mivel az identitás és a szülőkről való leválás a fő feladat ebben az időszakban, nagyon fontos, hogy a serdülőknek van magánterülete, amely titkokat rejthet. Erre szükség van ahhoz, hogy később önálló felnőttek lehessenek. Ennek a területnek a rendben tartását 100%-ban a serdülőre kell hagyni, és akármilyen rumli van, nem szabad helyettük megcsinálni, mert azzal egyfajta határsértést követnének el. Bármennyire is nehéz, rájuk kell hagyni, hogy újra megtalálják a rendjüket, hogy minden szemét kikerüljön, és mindennek meglegyen az új és a régi helye. Olyan ez, mint saját személyiségének felépítése.