Az utóbbi hetekben nagyon sok impulzus ért a szoptatás témájában. Volt egy jó pár, amin meglepődtem, egy jó pár, ami erős érzelmeket váltott ki belőlem. Azt gondolom, hogy feltétlenül érdemes a téma arra, hogy gondolatokat osszunk meg egymással. Előnyben vagyok, mert én kezdhetem:)

Először is nézzük akkor a pozitív részét. Nagyon jó dolog, hogy az utóbbi időben foglalkoznak ezzel a szakemberek, s így az anyák is, és egyre fontosabb lett a szoptatás. Tényleg különleges kapcsolat ez gyermek és édesanya között. Nem csak a táplálás öröme kapcsolódik hozzá, hanem a gondoskodásnak más tényezői is: érzelmi melegséget, biztonságérzetet, szeretet kap ezáltal a kicsi. Ezek mind nagyon szükségesek ahhoz, hogy egy erős kötődés, pozitív kapcsolat alakuljon ki édesanya és gyermek között. A testi érintkezés, a kölcsönös öröm érzése egyre jobban erősíti ezt a kapcsot. Ehhez szinte bónuszként jönnek azok a "részletek", hogy az anyatej mennyire a csecsemők igényeinek megfelelő táplálék, mennyivel jobban ellenállókká válnak -átlagosan- a betegségekkel szemben. A szopás nyugtató hatású, amivel szorongató helyzetben a gyereket érzelmi biztonságba lehet ringatni. Így joggal gondoljuk, hogy akkor "a baba szopjon addig, amíg csak akar. Legyen ez az ő igényei szerint. Hiszen úgyis tudni fogja, mikor kell magát leválasztania. Hogy mikor van valójában szüksége a cicire."

Nézzük csak meg ezt az igény szerint szoptatást!
Mikor a téma után akartam nézni, meglepődve tapasztaltam, hogy szinte mindenhol erről beszélnek. Mintha az lenne a cél, hogy minél tovább szopjon a gyerek. Mintha az lenne a jó anyaság mércéje, hogy hány hónaposan apadt el az anya teje. Látunk gyerekeket, akik jó pár évesen, a játszótéren konfliktusba kerülve édesanyjukhoz rohannak egy kis cicizésért. Látunk aggódó anyukákat, akik aggódnak azon, hogy nem tudtak szoptatni, csak 6 hónapos korukig. És mindez a WHO ajánlása szerint...miért értünk mindent ilyen szélsőségesen?!

A WHO ezt mondja:

" Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy a gyermek hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon, egy éves korig a táplálék túlnyomórészt anyatej legyen, helyi élelmiszerekkel kiegészítve. A gyermek két éves koráig, vagy annál tovább is tarthat a szoptatás időszaka. A szoptatás abbahagyásának idejét a gyermekre bízhatjuk, kivéve, ha az elválasztásnak komoly egészségi indoka van, vagy, ha az anya már tehernek érzi a szoptatást." (www.szoptatas_jelentosege.abbcenter.com/?id=93568&cim=1)

"A WHO ajánlása szerint a csecsemőket életük első hat hónapjában kizárólag anyatejjel kell táplálni, ha lehet. Az ajánlást tíz évvel ezelőtt adtak ki, az ULC kutatói szerint felül kell vizsgálni, hogy valóban kellőképpen alá van-e támasztva. A kizárólagos szoptatás az első fél évben csökkenti a fertőzések kockázatát és a fejlődési rendellenességek kialakulásának veszélye is kisebb." (www.betegvagyok.hu/cikkek/kizarolagos-szoptatas-hat-helyett-negyhonapos-korig)

Ez még csak két oldal, de már is kérdéseket vet fel. Abba itt nem szeretnék belemenni, hogy mely kutatócsoport mit gondol az anyatejben levő anyagokról és azok hatásairól. Most induljunk ki abból, hogy pozitív hatású, ha a gyerek anyatejet fogyaszt fél éves koráig. A szopás abbahagyását a gyerekre lehet hagyni, így akár két éves korukig is megmaradhat ez a szokás. Fontosnak tartom azonban, hogy ha a gyerekeket nézzük, és megfigyeljük, hogy mikor kezdenek spontán leválni édesanyjukról, akkor ez sokkal inkább az egy évhez áll közel. Persze mostanában sokszor láthatunk cikket, interjút olyan szülőkkel, akik 2-3-4...stb éves korukig szoptatták gyermeküket, mégsem gondolom, hogy ez a normális. A WHO -az én értelmezésemben- azt közvetíti, hogy az anyatej fontos egészségvédő hatású, illetve az anyával való kapcsolat és megnyugtatás miatt fokozatosan, a gyereket figyelembe véve érdemes leválasztani az anyamellről. Sehol sem értem azt, sehogy sem érzem reálisnak, hogy óvodáskorig szoptassák gyermekeiket. Pedig még csak az alapgondolatból indultunk ki.

Az előbb már emlegetett "gyerek igényeinek megfelelő" leválasztásról két fontos gondolat jutott még eszembe. Az egyik azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy vajon vajon mennyire tudjuk manapság, hogy mi az, amire a gyerek vágyik. Honnan is tudjuk, hogy a gyermek akarja-e, hogy 3-4, vagy akár több éves koráig szopjon? Kinek az igényeiről szól?
Fontos gondolatot közölt a WHO még korábban, mikor közzé tett ezt a gondolatot a szoptatással kapcsolatban, és jó, hogy a gyerek igényeit próbáljuk figyelembe venni, de furcsának tartanám, ha a gyerekek önállósodásuk kezdetén, az "egyedül cselekvés" és "én akarom" időszakában arra vágynának, hogy szimbiotikus, szinte összenőtt kapcsolatban legyenek édesanyjukkal. Persze nem állítom, hogy ebben ne lennének egyéni különbségek, de a gyerekek személyiségfejlődését figyelve mégis tapasztalható egy változás körülbelül másfél éves kortól, mikor elkezd a külvilág felé másképp közeledni, és ténylegesen megéli, hogy ilyenkor az édesanyjától elkülönült, önálló személy. Ilyenkor szorongásokat élhet meg, hiszen új helyzet, nagy világ, kis gyerek....ezért újra és újra visszamegy anyjához, de már nem csecsemőként. Ilyenkor már nem a test egybeolvadása a cél, hanem a bázis ellenőrzése, a biztonság tudatosítása. Erre talán a szoptatás már túlságosan közeli élmény. És fontos megtapasztalnia a gyereknek, hogy másképp is megélheti az érzelmi kötődést, a biztonságot, nem csak az anyamellel. Ehhez kapcsolódik második gondolatom.

Ha minden ijesztő, félelmetes hatásra, minden szorongató élményre a gyermek anyamellet kap, megtanulja, hogy a táplálkozással lehet szorongást oldani. Igaz, hogy a szopás nem csak táplálkozás, hanem sok más pozitív élmény is kapcsolódik hozzá, de fontos már pár hónapos kortól megtanítani a babáknak, hogy máshogy is lehet nyugalmat, komfortérzést kelteni, nem csak édesanyjuk mellén. Hiszen mire való a ringatás, simogatás, babusgatás, éneklés, stb...abban a korban, mikor az önállóság útján elindulnak a kicsik, sokkal könnyebben megértik ezeket az eszközöket is, hogyha nem ismeretlenek ezek számukra. És talán ha figyelmesen ráhangolódnak a gyerekekre, észre vehetik, talán nyitottabban ez irányba, mint gondolták volna.

És pár gondolat azoknak, akik nem tudnak szoptatni: anyukák, akiknek elapadt a tejük, vagy koraszülött pici babák édesanyjai, örökbefogadó mamák vagy esetleg....apukák. Mindazok, akik nem szoptatnak ugyanolyan eséllyel indulnak a gyerekkel való kapcsolat kialakításában. Csodálatos lehetőség a szoptatás, de még csodálatosabb dolog a csecsemő, aki már nagyon korán érzékeli a körülötte levő érzelmeket. Így a közelséggel, biztonságérzettel ki tudják alakítani a biztonságos, szerető kötődést. A legfontosabb, hogy ne a bűntudat, a félelmek, a bizalmatlanság vezesse Önöket, hanem az ösztönös érzésük, a szeretetük gyermekeik iránt. Néha elkél a segítség, de az megfelelő "antennákkal" rá tudnak hangolódni gyermekeikre úgy az adott helyzetben -legyen az szoptatás, vagy tápszer, vagy kizárólagos, vagy bármilyen táplálás-, hogy tényleg az igényeik szerint történjen a szoptatás. Vagy talán ami még fontosabb, a kapcsolódás.