Az év ezen időszakában a 6-7 év körüli gyermekek szüleit és a körülöttük levő óvodapedagógusokat együttesen érdekli a téma, hogy az iskoláskorú gyerek vajon iskolaérett-e. Sokszor előfordul, hogy a gyermeket jól ismerő szülő és az óvónő együttesen eldönti, vajon mi lenne jobb a gyereknek: iskolát kezdeni, vagy még egy évet ráhúzni az óvodára. Amennyiben azonban ez kérdéses, segítségül hívhatják a nevelési tanácsadókat, hogy egy objektív vizsgálattal megállapítsák a gyermek iskolaérettségét. De vajon pontosan mit is takar ez? Mitől lesz iskolaérett egy gyermek?
Bizonyos szerzők, főképp akik az alternatív oktatás hívei, a másik irányból közelítik meg a dolgot, ahol az óvoda nem az iskolára felkészítő intézmény, hanem az iskola első éve –s akár a továbbiak is- az, ahol a gyerekek aktuális érettségi szintje, érdeklődési köre, figyelmi kapacitása, stb. az, ami az oktatást irányítja, amihez az iskola alkalmazkodik. Ha viszont valaki állami intézménybe, hagyományos iskolába szeretné a gyermekét íratni, akkor érdemes tisztában lenni azzal, milyen képességekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy egy gyermek jól alkalmazkodjon az iskolai rendszerhez.
Az óvoda és az iskola között elég nagy a váltás. Persze ha az óvodapedagógus tudja úgy irányítani a csoportot, hogy egyre több kötött program, játékos fejlesztés jelenjen meg, és az elsős tanítónő pedig érzékeny az adott gyerekekre, és rugalmasan kezeli a tanmenetet (engedékenyebb az óra hosszában, több mozgást, játékot vesz bele az órába, stb.), akkor kevésbé megterhelő a gyerekek számára. Mégis egyértelműen lehet látni laikus szemmel is, hogy az óvoda inkább játékra, szabadprogramra, kötetlenségre, hangos nevetésre és beszélgetésekre épít, ahogy a gyerekek sokszor egymás mellett tevékenykednek, és az óvónő mindenkivel egy kicsit próbál együtt lenni. Ehhez képest az iskolában 45 perces egy óra, ami után csak 10-15 perc szünet van. Addig folyamatosan ülni kell, és a folyosón ráadásul szünetben is „rendesen kell viselkedni”, azaz a korábbi megszokott rohangálás, kiabálás, stb. maximum az udvaron valósulhat meg. Az órákon nem elég, hogy ülni kell, de még a többiekre is, és főképp a tanítónőre figyelni. Sok helyen elég szigorúan veszik, hogy hogyan kell ülni, hogyan kell tartania magát, jelentkezni, stb. És ez csak a legfontosabb pár szabály. Mindenképpen sokkal több dologhoz kell alkalmazkodni. Ezen felül elkezdődik a tanulás, amihez szintén szükséges pár készség. Például az írás elsajátításához megfelelőnek kell lennie a szem-kéz koordinációnak, a finommechanikus mozgásnak, a kéztartásra is figyelni kell. A matematikához szükséges már a számfogalmon túl a logikai gondolkodás, és az olvasáshoz is szükséges például az analitikus-szintetikus gondolkodás, hogy az apró betűkből később szavakat rakjon össze. Az iskolára való érettséghez tehát szükségesek a tanulással kapcsolatos képességek, illetve pszichológiai készségek is (figyelem, alkalmazkodás, stb.).
Az eddigiekből is kiderül, hogy a gyerekek sok mindenben változnak ebben az időszakban, és –bár életkorilag a 6-7 év körül erre tényleg érettekké válhatnak, - nagy különbség van az egyes gyerekek között. Ezért is érdemes mérlegelni az iskolaérettség kérdését. Ami a leglátványosabb, a gyermekek fizikai érettsége, azaz elég nagy-e az iskolakezdéshez, ami kitartására, figyelmére lehet hatással. Továbbá a sok üléshez, kevesebb mozgáshoz is jobban kell tudnia alkalmazkodni. A tanuláshoz olyan képességek lesznek fontosak, mint az azonosságok és különbözőségek felismerése, a rész-egész elemzésére való képesség, a szem-kéz koordináció, alak-szín-nagyság-mennyiség felismerése, irányok, arányok ismerete stb. Ahhoz, hogy az iskolában elvárt időintervallum alatt figyelni tudjon, fontos mérlegelnünk koncentrációját, feladattudatát, és kudarctűrését. Az első időszakban –és később is- sokszor fordul elő, hogy unalmas dolgokat, monoton feladatokat, ismétléseket kell végezni, amit csak a megfelelő feladattudattal tud teljesíteni. Az iskolai tanuláson kívül az iskolai közösséghez is alkalmazkodni kell. Nem elég a tudás vágya, ami ebben a korban természetesen is megjelenik, hanem az osztályközösségbe is be kell illeszkednie. A tanárnő felé szükséges az engedelmesség, a szabálykövetés, a többiek felé pedig nyitottság, alkalmazkodás szükséges, hiszen egy átlagos osztályban bővel 20 fő fölött lesznek, és a gyerekeknek sokszor késleltetniük kell impulzusaikat, másokra kell figyelniük, őket is érvényesülni hagyni.
Az iskolakezdés területén –mint mindenhol máshol- időnként tendenciákat lehet észre venni. Néha az a „divat”, hogy minél hamarabb iskolába menjen a gyerek, mert ő már ilyen ügyes, ilyen érett, néha pedig az iskolakezdés halasztása a „divat”, hiszen hadd maradjon még gyerek szegény, kell még eleget alkalmazkodnia. Mindkét helyzet negatív irányba is hathat. Egy éretlen gyerek számára az iskolakezdés olyan kín, hogy egy életre megutáltathatja vele a tanulást, és folyton kudarcokat élhet át, és mindig ő lehet a „kicsi, az ügyetlen”. De fordítva is történhet, mikor egy iskolaérett gyerek az óvodában ragad, és már nem kihívás számára az ottani foglalkozás, és később az iskolában unatkozik, akkor előfordulhat, hogy magatartási problémák lépnek fel, vagy nem lesz motivált, és a tananyag növekedésével nem tudja felvenni később a ritmust.
Hogyan is lehet akkor jól dönteni?
Érdemes minél több oldalról megnézni a gyermeket. Az óvónő mit lát feladathelyzetben, csoportos szinten? A szülő mit tapasztal otthon? Milyenek a testi adottságai, a tanuláshoz szükséges képességek? Mennyire motivált, mennyire vágyik a tanulásra? Milyen a közösségben? Érdemes figyelembe venni azt is, hogy várható-e nagyobb változás (testvérszületés, költözés, stb.) az iskolakezdésre. Ha még mindig kérdéses, kérdezzék a szakembereket.